Megosztás

Megosztás…Nagyon fontos elem, hogy nem az embereket kell megosztani, hanem a tudást, meg a kapacitásokat. Erre most már a technológia lehetőséget ad. Elég elvinni a rendszerfejlesztést 80 százalékig és ott átadni a vevőknek. Mondják meg ők, hogyan lesz számukra tökéletes. Onnantól kezdve egyfajta együttműködési alapon érjük el a közös katarzist. Egész más helyre vezet ez a hozzáállás.

„El akarok jutni valahova, aztán ahogyan megyek, az út az izgalmas, de valahogy mindig azt érzem, hogy hiányzik a katarzis. Majdnem megvan, majdnem odaérek, de mintha mozgó vadra lőnék” – mondják sokan most a környezetemben.

Egyszerű emberi és pszichológiai háttere van: egyedül oda eljutni, amire saját körben mondjuk: tökéletes, az nem nagyon lehetséges. Mindenképpen kell a környezeti visszacsatolás. Nagyon helyes az, ha a visszacsatolás a potenciális vevőnktől érkezik. Ha e kettő tényezőre van jó szemünk, akkor elérhető egy olyan minőség, ami a korábbi távlatokat képes meghaladni.

Kiegészíteném a megosztást a jó gyakorlat megosztásával. Itt arra gondolok, hogy egy vállalkozásban az a minimum, hogy tudjuk: mit akarunk és azt miért akarjuk. Ez akár az életciklus menedzsmentet is közelebb hozhatja, ami a fenntartható fejlődést támogatja.

Lényeges elem, hogy a megosztás kultúrája felvállalja a gyengeséget is. Hitelesen jelenítem meg a kétségeimet és az arra adott válaszaimat. Nem azt mondom, hogy én tökéletesen döntök, hanem azt, hogy én így vagy úgy döntöttem, azért mert.

Az általam hitelesnek gondolt emberek véleménye pedig felvállaltan számít.Ezt adott esetben beépítem. Teljesen más megközelítése ez az üzleti működésnek. Mindenképpen a szinergiákra építsünk. A technológiát, illetve a folyamatoknak a szervezését arra használjuk, hogy az ember és a gép kollaborációjának a maximális eredménye valósuljon meg. Mindenkinek megvan a helye, de az arányok nagyon fontosak.