Elv:
alapul szolgáló elgondolás. Adott elképzelésben, rendszerben, berendezkedésben vagy eljárásban alapul szolgáló fontos vezérlő gondolat, szilárd meggyőződés, elképzelés. Ez lehet olyan alapvető gondolat, ami szerint valaki cselekszik, ami alapján valaki dönt, ítél. Ez az, ami valamilyen megnyilvánulás mögött okként megtalálható.
Az elmúlt időszakban több ízben tették világossá számomra (neves és kevésbé neves tanácsadók) , hogy alapvetően lemondtak a magyar KKV-król…
Elmondásuk szerint nincs meg KKV döntéshozói szintjén a kellő nyitottság, akarat. A KKV tulajdonosok alapvetően one-man-show-ban hisznek és nem befektetésként tekintenek a tudásimportra. Mindezt támogatja „az úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna” struccpolitika.
Meghallgatom az érveket és gondolkodom, hogy miért tapasztalok teljesen mást, mikor KKV tulajdonosokkal kerülök személyes kapcsolatba: sallangmentesség, bizalom, nyitottság. E három szó, amivel jellemezni tudnám a megbeszéléseinket. Valódi tartalom és hitelesség az, ami számukra értéket jelent.
Az olcsón vagy drágán árult remény már nem talál utat. Akinek egyszer jó és segítő szándék ernyője alatt hazudtak Ő már nagyon óvatossá, mi több, rejtőzködővé válik. Szerintem ez természetes. Ezen csak ront a túlfújt színház, a túltolt marketing, a hangzatos szlogenek; a minden áron kapcsolódni akaró környezet. Esetünkben minél inkább középpontba állítod a célcsoportot, annak tagjai annál jobban elbújnak a félhomályba. Ösztöneik működnek.
Zavart érzek az erőben. Egymás mellett élés van. Metszet, elfogadás, alázat; ami a közös sztorit és az újrakezdést alapozhatná meg; egyelőre hiányzik.
Attól, hogy az egyik mélyről tekint fel, a másik pedig fentről tekint alá, egyáltalán nem biztos, hogy tekintetük találkozik. Sőt…
Dolgozni kell érte kitartóan. Keresni és elfogadni következetesen, de értékalapon a másik gondolatait, motivációit. Ebből lehet közös sztori.
Érdemes szembenézni a vélt vagy valós sérelmekkel. Érdemes elengedni. Érdemes rombolni, hogy építkezni tudjunk. Érdemes esélyt adni…
